Átérezték a párharc súlyát

Elsőként a bajnokság kezdetén megfogalmazott célokról számoltak be a srácok:

- Mindenképpen bent akartunk maradni az Extraligában, de emellett a tavalyi a hetedik helyünkhöz képest előrébb szerettünk volna lépni. A legjobb négy közé jutás nem volt cél, néhány helyet szerettünk volna javítani – beszélt a szezon eleji tervekről Puspán Balázs.

Időközben azonban vérmesebb reményekkel is kacérkodhattak a veszprémi szurkolók, hiszen a remek mérkőzések mellett bravúros győzelmeket is aratott a csapat.

- Az első pár meccs után már körvonalazódott a játékunk, és folyamatosan jöttek az eredmények is. Megvertük a MAFC-ot, a Szegedet, a Szolnokot, gyakorlatilag a három nagy csapaton kívül mindenki ellen volt esélyünk a győzelemre. A Kaposvár és a Kecskemét profi csapat, és Dunaújvárosban is napi két edzéssel készülnek a játékosok, ami komoly előnyt jelent számukra – érvelt a Pusi becenévre hallgató kiváló feladó.

- A mi csapatunkban sokan dolgoznak, munka mellett vállalják a röplabdát, így csak napi egyszer, az esti órákban tudunk edzeni. Ráadásul többen nem tudják vállalni az összes edzést, csak kettőt-hármat hetente, de többször előfordult az is, hogy valaki nem tudott elutazni velünk hét közben egy mérkőzésre. Egyik alkalommal csapattársunk, Seck György saját kocsival jött utánunk egy fontos meccsre, mert nem tudott előbb eljönni a munkából – beszélt a nehézségekről Nagy Attila, de a problémákat félretéve sorra jöttek a győzelmek, ennek köszönhetően a legjobb három csapat ellen kezdhették meg a rájátszást a veszprémi srácok, ami a várakozásoknak megfelelően sok sikerélményt nem hozott.

- Az alapszakaszban sorra jöttek a győzelmek, és a vereségeket is nagyon szoros csatában gyűjtöttük be. A rájátszásban az volt a legfontosabb, hogy ne essünk össze a legjobbak között az elszenvedett vereségektől. A rutin és a játéktudásbeli különbség ellenére a legjobbak ellen is tudtunk szoros mérkőzéseket játszani, még a Kaposvárt is meg tudtuk szorítani – számolt be Pusi, majd Attila vette át a szót:

- A Kaposvár ellen megnyertünk egy szettet, ami óriásit lendített a csapaton. A játék és az ellenfelek is magasabb szinten voltak, mint egy alsóházi mérkőzésen. A csapat tartását mutatja, hogy nem omlott össze, hanem a Kazincbarcika ellen sikerült kiharcolni a legjobb négy közé jutást. Ezért küzdöttünk egész évben, ezért edzettünk, hogy meg tudjuk nyerni ezt a párharcot.

Puspán Balázs és Nagy Attila

A Kazincbarcika elleni párharc azonban nem volt sétagalopp, a hazai pályán elveszített első mérkőzés után nagyon nehéz helyzetbe került a csapat.

- Nem játszottunk még ellenük, de tudtuk, hogy egységes, fiatal, erős csapat, aki nagyon jól szervál. Az első meccsen nagyon akartunk, ami görcsössé tette a játékunkat. Mindenki elvárta, hogy nyerjünk az alapszakaszbeli teljesítményünk után, de nem tudott összeállni a csapat, és az egyéni teljesítmények sem mutatkoztak meg úgy, ahogy kellett volna. Nem volt szerencsénk, mert az első és a harmadik szettben is kritikus pillanatokban hibáztunk – érvelt Pusi.

A nem várt vereség után idegenben kellett legyőzni a Kazincbarcikát ahhoz, hogy utána hazai pályán vívhassák ki a veszprémiek a továbbjutást.

- Az első mérkőzés után átbeszéltük a történteket edzésen, és mindenki átérezte a súlyát annak, hogy nem szabad veszni hagynunk azt, amiért egész évben dolgoztunk. Tudtuk, hogy a legjobb négy közé jutás a csapat történetében egyedülálló lenne, és ezért mindenki hajlandó volt bármit megtenni – mondta határozottan Attila.

- Tudtuk, hogy otthon a Kazincbarcika rendkívül erős, így ők voltak az esélyesek, de ennek ellenére nagyon stabil játékkal sikerült nyernünk 3:0-ra, esélyt sem adva nekik. Ez óriási lélektani előnyt jelentett a döntő meccsre. Nagyon elkaptuk a fonalat, egyszerűen nem volt gyenge pontja a csapatnak. Az ellenfél viszont lélektelenül, gyengén játszott – magyarázta Pusi, majd Attila azt is elárulta, hogy a borsodiak úgy jöttek ki a pályára, mintha már behűtötték volna a pezsgőt, de a veszprémiek elrontották az elhamarkodott ünneplést, és csak azt sajnálták, hogy a szurkolók nem láthatták azt a játékukat.

Következett a mindent eldöntő drámai ütközet, ahol vezettek a veszprémiek 2:0-ra, de Kazincbarcika kiegyenlített, sőt a döntő játszmában még vezetett is, végül mégis a veszprémi srácok diadalmaskodtak.

- Az első szettben hoztuk a játékunkat, a másodikban viszont eladtunk egy ötpontos előnyt, ráadásul a kezem is megsérült, mégis megküzdöttünk a játszmáért. Ezután elfáradtunk, összeesett a játékunk – vélekedett Pusi.

- A második szett után elsősorban fejben fáradtunk el, de én a harmadik szett után már lépni sem tudtam, nemhogy ugrani. Ekkor az edzőnk, Szabó Gábor le is cserélt, jól jött egy kis pihenés – tette hozzá Attila.

- Az ötödik szett minden szurkoló álma és rémálma volt. Többen majdnem szívrohamot kaptak a nézőtéren, de küzdeni tudásból ötösre vizsgázott a csapat. Nagyon sokat jelentett a fantasztikus hangulat, a szurkolók biztatása, éreztük, hogy szeretnek minket. Ha ilyen buzdítást kapunk, és ilyen akarással tudunk játszani a folytatásban is, akkor akár még érmet is szerezhetünk. Nem feltett kézzel lépünk pályára a Kaposvár ellen, ahol az ország legjobb játékosai játszanak – mondta már a jövőbe tekintve Pusi.

A példaértékű menetelés után a veszprémi szurkolóknak nincs más dolguk, mint élvezni a remek röplabdát, és szurkolni a csapatnak az újabb bravúrt jelentő éremszerzéshez. Megérdemelnék a srácok…