Mankó után újra kézilabda

Mocsai Lajos a szezon elején azt mondta, hogy csak Vujin le ne sérüljön. Sajnos mégis megtörtént a baj. Hogyan sérültél meg?

Október végén a Szerbia - Magyarország mérkőzésen a második félidő 46. percében szenvedtem sérülést. Először rosszul léptem és Iváncsik Tamás fogott meg. Már akkor is éreztem, hogy valami nem stimmel a lábammal, mert kissé instabilnak éreztem. Még 10 percet játszottam - mint kiderült, emiatt kellet műteni -, és az utolsó lövésnél leérkezéskor megtörtént a keresztszalag szakadás. Furcsa volt, mert a saját lábamon hagytam el a pályát. Nagy valószínűséggel az is hozzájárult a sérüléshez, hogy egész héten nagyon megerőltető, kemény edzések voltak, és eléggé fáradtnak éreztem magam.

Hogy látod, hogyan sikerült pótolni téged?

Úgy gondolom, az eredmények mutatják, hogy egészen jól sikerült pótolni, ugyanis már biztos, hogy megnyertük a csoportunkat a Bajnokok Ligájában. Többen is lehetőséget kaptak a posztomon játszani, mint Pérez, Sesum vagy Terzic. Az persze nagy igazság, hogy balkezes jobbátlövő nélkül elég nehéz jól teljesíteni hosszú távon egy csapatnak.

Milyen érzés volt a lelátóról figyelni a társakat? Tudtál-e nekik pályán kívülről segíteni?

Természetesen nagyon rossz érzés volt őket kívülről figyelni, miközben egy fontos mérkőzést játszanak és tudni azt, hogy nem tudok hozzátenni a pályán semmit. Pótolhatatlan érzés, amit egy játékos átél egy kemény ütközetben. Szörnyű a lelátóról nézni a fejleményeket.

Hogyan zajlott a rehabilitáció?

December 3-án a világ egyik legjobb orvosa, Prof. Dr. Hangody László operálta a lábamat, egy óra negyven perc alatt egy sikeres műtétet vezényelt. Csupán két napot kellett a kórházban töltenem a műtét után, majd jött a mankó, ami nagyon nem nőtt a szívemhez.
Egy percig sem akartam azonosulni a sérülésemmel, mindig az járt a fejembe, hogy minél előbb kilábaljak ebből a rossz helyzetből. A műtét előtt sem féltem, mert úgy mentem be a kórházba, hogy egészségesen jöjjek ki, minél előbb a pályán lehessek és játszhassak. Azóta naponta járok Budapestre gyógytornára, és voltam Horvátországban is két hetet speciális rehabilitációs kezelésen. A csapattól is a lehető legtöbbet kapom, hogy segítsék a gyógyulásomat.

Mit gondolsz, mikor leszel újra száz százalékos?

Napról napra egyre erősebbnek, egyre jobbnak érzem magam. Minden valószínűség szerint először március 28-án lépek hosszú idő után újra pályára. Hihetetlenül várom már azt a napot. De ha visszatértem, nem száz százalékos szeretnék lenni, hanem százhúsz százalékos, és odatenni magamat a lehető legkeményebben.

Mik a céljaid a szezonra? Meddig menetelhet a csapat a BL-ben?

A Magyar Kupa és a bajnokság megnyerése alapcél. Szeretnénk a Final Four-ba, vagyis Európa legjobb négy csapata közé bekerülni. A nyolcaddöntőbe valószínűleg bejutunk, de nem szeretnénk a legjobb négy előtt megállni. Marian Cozma barátom mindig azt mondta, hogy a Veszprém a világ legjobb csapata. Én hiszek neki, és azért is maradtam a csapatnál, hogy bebizonyítsuk mindenkinek, aki kicsit is kételkedik ebben.

Milyen érzés Veszprémben játszani?

A veszprémi közönséghez fogható szurkolás a világon sehol máshol nincs. Ezt olyan barátok is mondják, akik Németországban vagy éppen Spanyolországban kézilabdáznak, ahol szintén nagy kultúrája van a kézilabdának. Mindig azt mondják, hogy a Veszprém Arénában az MKB Veszprém legyőzhetetlen. Senkinek nem tudom elmondani azt az érzést, amikor kint állok a pálya közepén a reflektorok által megvilágítva, és több mint ötezer ember szurkol azért, hogy győzzön a csapat, és közben a nevünket skandálják. Mariannak az volt az egyik álma, hogy Veszprémben BL-t nyerjen, és én mindent el fogok követni azért, hogy teljesítsem ezt az álmát.