Császár sokáig maradna Veszprémben

Pompás teljesítménnyel helyettesítette az elmúlt hetekben Császár Gábor a vállsérüléssel bajlódó Eklemovics Nikolát, tehát nem kellett neki sok idő ahhoz, hogy elfogadtassa magát a sporttársaival, hogy megkedveltesse magát a helyi publikummal. Az MKB Veszprém KC 117-szeres válogatottja mindazonáltal nincs elájulva magától, a produktumától; helyén kezeli a sikereket, így a folytatásban is azon lesz, hogy megszolgálja ama szeretetet, ami az itteni kedvenceket körülveszi.

– Hogy tetszett az előadás? – kérdezte az indexveszprem.hu Császár Gábort a napokban, a Petőfi Színházban, A Noszty fiú esete Tóth Marival című előadás premierjén.

– A kedvesemnek én javasoltam, hogy nézzük meg a művet, jóllehet az úgymond lendületesebb darabokat kedvelem. Mikszáth Kálmán regényéből képet kaphatok az akkori társadalomrajzról, a tékozló nemességről, miközben a szereplők a humort és a kritikát is színre viszik. Egyébiránt először járok a teátrumban, s bátran állíthatom: impozáns az épület. A külföldön töltött éveim miatt viszonylag régen voltam színházban, legutóbb talán a bátyámmal – a budapesti Magyar Állami Operaházban.

– Nem csak a kulturális programokat, hanem a minőségi fehér borokat, a teniszközvetítéseket és Demjén Ferenc-muzsikáját is kedveled…

– Az előző Bajnokok Ligája összecsapásunk után, a fogadáskor volt alkalmam meginni egy pohár finom nedűt, aminek remek volt az aromája és az íze. Hosszú ideje szeretem a svájci teniszező, Roger Federer varázslatait, ám mióta a veszprémi barátnőmmel komolyra fordult a kapcsolatom, Rafael Nadal játékát is élvezem, a kedvesem ugyanis a spanyolnak szorít. Korábban engem is próbált meggyőzni arról, hogy legyek Nadal-rajongó, de nem engedtem az érvelésének. Ha a két zseni egymás ellen viaskodik, mindig ugratjuk-piszkáljuk egymást. A zenében mindenevő vagyok, ám Demjén Rózsi dallamaihoz időről-időre visszatérek, az örökzöldjeit a légiós-évek alatt is gyakran hallgattam. A dunaújvárosi búcsúztatásomkor ő volt a sztárvendég; a rendezvény szervezői le is vettek a lábamról.

Forrás:foto24.hu

– Gondolom, nem rendelkezel sok szabadidővel, ha mégis, akkor mivel töltőd? Egyáltalán eddig mennyit láttál a királynék városából?

– A fellépéseink és az edzéseink között, illetve miatt nincs sok „lyukas órám” – a jövőben ráadásul temérdek utazás vár ránk –; ami van, azt leginkább a családommal és a barátnőmmel töltöm. Hetente egyszer tréninget vezénylek gyermekeknek a Belvárosi-tornateremben, olyankor örömömre szolgál továbbadni a sporttudásomat. Emellett készülök a középfokú angol vizsgámra. Hogy annak akadályait is sikerrel vegyem, még sokat kell gyakorolnom a nyelvtant. Veszprémmel és a Balatonnal nehezen tudok betelni, valóban szép helyre kerültem, ahol rendszeresen felkeresünk éttermeket és ilyen-olyan eseményeket. Amúgy olvasni is szeretek – általában az idegenbeli csatáinkra utazva, autóbuszon vagy repülőgépen –, főként történelmi témájú vagy jelentős személyiségekről szóló könyveket. Már nem ijedek meg a nehezebb dolgokat boncolgató írásoktól sem. Ahogy idősödöm, egyre jobban tágul az érdeklődésem.

– Ezek szerint jó helyen vagy nálunk?

– Mi az hogy?! Ha rajtam múlik, s jól érzem magam itt, akkor egy még hosszabb távú együttműködéstől sem zárkóznék el. Sokáig maradnék Veszprémben. Noha az első hetekben volt bennem drukk, csakhogy az egyesületnél és a városban barátként, hovatovább családtagként fogadtak – a társak, az itt élők. A nyári szünet után már vártam az első gyakorlásunkat, idővel egyre jobban fokozódott a kíváncsiságom. Ezzel együtt volt bennem szorongás, hogy az itteni „régi motorosok” miként fogadnak, ám hamar feloldódott a feszültségem és gond nélkül beilleszkedtem. Hiába rendelkeztem spanyol és német kérőkkel, s kint hiába éreztem magam jól, három év légióskodás után haza akartam térni. Ezért is fogadtam el nyáron az MKB VKC három idényre szóló kontraktusát. A döntésemnek főként érzelmi okai voltak: már dolgozott bennem a vágy, hogy újra magyar csapatban bizonyíthassak. Hiányoztak a hozzám közel álló emberek: a családom, a kedvesem és a barátaim. Azon voltam, hogy a Dunaferr SE, a dán Viborg HK A/S és a francia Chambery Savoie HB után megint idehaza játszhassak. Ám annak is örülök, hogy immár elsősorban az anyanyelvemet használhatom.

– Az eddig látottak alapján meghálálod a szakvezetés bizalmát, a BL-ben és a Budapest Bank Liga alapszakaszában is jól megy neked, utóbbi helyen szórod a gólokat.

– Már az ideigazolási papírjaim aláírásakor bíztam abban, hogy a karrierem itt sikeresebb, a magánéletem pedig boldogabb lehet. Éveket töltöttem határainkon túl, ami mind a karrierem, mind a személyiségem szempontjából fontos volt. Örülök, ha mások is úgy látják, hogy van szerepem a sikereinkben. Még sokat kell tanulnom, de mert Eklemovics sérült, többször irányíthattam a gárdánkat. Ez nagy dolog. Szerintem sikerült élnem a bizalommal, a Hamburg elleni párharcot pályafutásom legfontosabb hatvan percei közé sorolom. A jó játék és a jó teljesítmény erőt, önbizalmat ad, amit megőriznék. Ha csak két percet kapok, akkor is igyekszem a maximumot adni. Azzal a lehetőséggel kell élni, amit kap az ember.

Forrás:foto24.hu

– A veszprémi együttesben különböző személyiségek a társaid, közülük eddig kiket találtál igazán szimpatikusnak?

– A keretben tényleg sok különböző egyéniség van. Közöttük jó néhány számított ismerősnek. Az itteni klasszisoktól sokat tanulnék a jövőben – mivel sok munka vár még rám. Állítólag az elmúlt években nemzetközi rutint és önbizalmat szereztem, fejlődtem és erősödtem, ám nem vagyok elájulva magamtól. Ezért is csiszolnám tovább a tudásomat Veszprémben. Amúgy tudtam, hogy azonnal nem leszek képes alkalmazkodni Pérez Carlosék stílusához. Nem titok, jó pár társamra csodálattal nézek fel, emiatt is örülök annak, hogy közelről láthatom őket: a felkészülésüket, a kitartásukat. Én már nem csodálkozom azon, hogy ennyi diadal részesei voltak.

– Előzetesen számítottál ilyen BL-menetelésre? S ha már itt tartunk, meddig juthattok el a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban?

– Kemény időszakon vagyunk túl, s óriási fegyverténynek tartom, hogy négy fordulót követően százszázalékosak vagyunk. Most ősszel több nagyobb sikert értem el, mint a pályafutásom azt megelőző időszakában összesen. Tisztában voltam azzal, hogy október eleje egy rendkívül fontos ciklus lesz számunkra, ahol a teljes idényt befolyásoló kérdések dőlhetnek el. Immár csalódott lennék, ha a csoportunkban a harmadik helyen zárnánk, nekünk elsőként vagy másodikként kell nyolcaddöntősnek lennünk. Ahogy a honi pontvadászatban, úgy az európai porondon is mindig csak a következő feladatra koncentrálunk, nem szerencsés, ha túlzottan előretekintünk. Persze halljuk, hogy jövőre el kellene jutnunk a Final Fourba, de odáig hosszú út vezet. Némi szerencsével a későbbiekben is sikeresek lehetünk. Egyúttal abban is bízom, hogy a nehéz pillanatokban is összetartunk. Hadd jegyezzem meg azt is, hogy voltam már olimpiai-negyedik, vb-hatodik és Eb-nyolcadik, de a gyűjteményemből az ob- és az MK-arany még hiányzik.

– Miként sikerült alkalmazkodnod a magyar bajnok és kupagyőztes stílusához; eddig mit tanultál, mivel lettél úgymond több?

– Próbálom céltudatosan építeni a karrieremet, így jó érzés, hogy külföldön rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Dániában és Franciaországban is megálltam a helyem, pedig mindkét helyen egyedül voltam. Utóbbi helyen társalgási szintig fejlesztettem a gall nyelvtudásomat, a búcsúmérkőzésem után négyezer emberhez beszéltem franciául. Remélem, hogy Veszprémben is megtalálom a számításaimat, s lépésről-lépésre jutok előre. Hiszem, hogy a veszprémi társaimmal való együttműködésem sikeres lesz, s jól kiegészítjük egymást. Eklemovics például a rutint és a tapasztalatot, míg én a fiatalságot és a lendületet képviselem. Valójában nincsenek példaképeim, miközben sok embert tisztelek és becsülök. Ha mindenáron mondanom kellene egy példaképet, akkor az a családomból lenne valaki, mindenekelőtt az édesanyám vagy az édesapám. Mindazonáltal gyermekként is kedveltem a veszprémiek kézilabdáját, gyakran tátott szájjal bámultam Éles Józsefék gáláit.

– Miként viseled, hogy tetszik a helyi emberek, a hozzáértő kézilabdabarátok rajongása?

– A Veszprém Aréna hangulata szenzációs, az ottani atmoszféra utat mutat nekünk a győzelmekhez. Mivel a közönségünk szakavatott – megkerülhetetlen a szerepük –, nem engedhetjük meg magunknak, hogy félvállról vegyünk egy mérkőzést. A nézők mindig fantasztikus biztatásban részesítenek bennünket, néha úgy, hogy libabőrös leszek tőle. Veszprém egy kézilabda-fellegvár, ahol a drukkerek tökéletes kiszolgálást igényelnek, akik ha az utcán megszólítanak, egy-két percet rájuk kell szánni. Ám ezt nem kötelességből teszem, hiszen felvillanyoz a helyi emberek rajongása. A jövőben is azon leszek, hogy minél több örömteli pillanatot szerezzek nekik.

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:

Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.