Dicséretes hajrá

Azok után, hogy Farkas Attila, a másodosztály egyik legprímább sportolója múlt héten elköszönt a Vetési gimnázium közönségétől, várható volt, hogy a következő körben a MAFC-tól érkezett Szabó Tibor a kezdőcsapat tagjaként lép pályára. A hórihorgas center pontjaival kezdődött a mérkőzés, ám mert újdonsült társai is kellően fel voltak tűzelve, 9-3-as hazai vezetésnél válogatottunk hajdani oszlopa, Czigler László kikérte az első idejét. Ezt követően a felek felváltva találtak be a gyűrűbe. A veszprémiek általában gyors és ami még fontosabb, eredményes támadásokkal jelentkeztek (15-7), de néha levették a lábukat a gázpedálról, mikor is a megszeppent ellenfél kiszabadult a szorításukból.

A folytatásban is gördülékenyebb akcióik voltak a triplákat is elsüllyesztő Kováts Viktoréknak, lendületesebbnek tűntek a védekezésén sokáig javítani nem tudó, kapkodó és sokat hibázó pécsieknél (25-15). Mivelhogy a lepattanó-csatában is a mieinknek állt a zászló (a derbi egészét tekintve 45-24-re nyertek ezen mutatóban), az előny kezdett megnyugtató lenni (31-19). Ekkor a vetélytárs derült égből villámcsapásként elkezdte forszírozni a távoli kísérleteket, ami olyannyira bejött nekik, hogy néhány perc alatt felzárkóztak - miközben a hazaiak időnként túlcifrázták a dolgokat, s kisebb hullámvölgybe is kerültek (31-28).

A vártnál szorosabban zárult az első játékrész, a Mecsek-aljaiak ott lihegtek Kámán Tamásék nyakán, akik a nagyszünet után megrázták magukat és ismét egyenletesebb formát mutattak (45-36). Ebben az időszakban Vertetics Ádám osztotta magára a főszerepet. A karmester megállíthatatlanul száguldott a küzdőtéren, s vagy kihagyhatatlan helyzetbe hozta a társait, vagy szabálytalankodtak ellene (49-39). Aztán ki tudja, miért, újabb megtorpanás „színesítette” az egyetemisták játékát, a harcosabb Czukor Bencéék újra feljöttek, mi több, 57-58-nál már náluk volt az előny. A nézők alig hittek a szemüknek, a rossz dobások és technikai hibák láttán gyakran csóválták a fejüket.

Az utolsó negyedre Szabó is visszatért a parkettre, s ez mint később kiderült: a siker szempontjából kulcsfontosságú volt. A center futószalagon kapkodta a lepattanókat (a lefújásig tizennégyig jutott), s mintha elől és hátul is stabilitást adott volna a többieknek. Nagyban megváltozott a találkozó képe: a hazaiak remekül, míg az erejével elkészült másik oldal csapnivalóan célzott, így a differencia percről-percre nőtt (64-58; 71-58). A már a nézőknek is játszott Nagy Róberték állva hagyták a riválisukat: a végén már csak egy csapat volt a pályán (79-59). A feljavult védekezéssel szolgáló vendéglátók ilyenformán megerősítették helyüket a legjobb négy között.

Petőfi Áron: A csatát előbb is eldönthettük volna a javunkra, de emiatt nem vagyok csalódott. Az új szerzeményeinket immár jobban ki tudtuk használni, ám még tanulniuk kell a játékunkat. Időnként jól védekeztünk, csakhogy a zóna ellen gyengén dobtunk. A jövő heti, oroszlányiak elleni kulcsfontosságú párharcig egy-két játékelemet helyre kell tennünk.