Veszprém felé félúton

A hunnvolley.hu-nak adott exkluzív interjút a Company Nyelviskola VRC új edzője, Nyári Sándor, akivel ugyan még nem írták alá a szerződést, de már mindenki a veszprémiek új mestereként kezeli.

– Hogyan foglalná össze az elmúlt két évet, amelyet a BSE női csapatánál töltött?

– Számomra is meglepően eredményes két szezont töltöttem a városmajori együttesnél. Az első idény volt igazán nehéz, hiszen akkor nem mi voltunk a bajnokság esélyesei, de a csodálatos összefogás, az akarat és a csapategység meghozta eredményét. Új seprű jól seper, én is hozzá tudtam tenni valamit a sikerhez. A második évben az ellenfeleink gyengülése miatt könnyebb dolgunk volt. Sajnos olykor mi is a langyos vízben evickéltünk, de 75 százalékos teljesítménnyel két aranyérmet szereztünk.

– Remek eredmények, klubtörténeti sikerek után miért távozott a Városmajorból?

– Többször is korrekten beszélgettünk Nagy Jenő szakosztályvezetővel a jövőről. Őszinte véleményem, hogy két aranynál többet nem lehet nyerni egy szezonban, és minden halványabb érem visszalépés lenne. Két sikeres esztendő után semmi olyan újdonságot nem tudnék mondani a lányoknak, ami újabb bravúrokhoz vezetne. A telepeim a BSE-nél kimerültek, és úgy érzem, nem kell ráülnöm a csapatra. Váltanom kellett, és ehhez a veszprémiek megkeresése kitűnő lehetőségnek tűnik. Az eredményhajszolásban az idegeim is tovább őrlődtek, de attól függetlenül, hogy voltak dolgok, amelyben nem mindig értettünk egyet, a közös sikerek bennünket igazoltak. Az elválás rendkívül korrekt volt, a munkámat megköszönték. Hosszabb ideje hallom, hogy a megszorítások az egyesületet sem kerülik el, ez nyílt titok. Ezzel együtt bajnokesélyesnek tartom a BSE-t, mert a magyar női mezőnyben ahol Sándor Renáta játszik, az a csapat mindig bajnokesélyes marad!

Fotó: délmagyar.hu

– Nem érzi úgy, hogy a BSE-korszak előtti évekhez hasonlóan újra szüksége lenne egy kis pihenésre? Másrészt többször hangsúlyozta, hogy a család is fontos szerepet játszott a Szegedről Budapestre költözésében. Nem tart a kétlaki életmódtól?

– Három éve magam sem gondoltam volna, hogy ennyire élesen visszakerülök a magyar röplabdasportba. A BSE megkeresését illetlenség lett volna visszautasítanom. Veszprém száz kilométerre van a lakásomtól, a kétlakiság gondolatával kezdek megbarátkozni. A hét nagyobb részét Veszprémben töltöm, két-három nap jut majd a családra. A lábaim néha már nehezen bírják a strapát, mégis valószínűleg belevágok. A bakonyi városban olyan szimpatikus egységes, fiatal vezetői gárda fogadott az első megbeszélésen, hogy magam is elcsodálkoztam.

– Mi döntött még a Veszprém javára, miért vállalja el a csapat irányítását?

– Annyira ragaszkodnak a személyemhez és annyira bíznak bennem, hogy a tárgyalások során azonnal felvillant 1980, Szeged. Ott is óriási bizalom fogadott, és az eredmény nem is maradt el. A Veszprém az Extraliga negyedik helyén végzett a legutóbbi szezonban. Ez rendkívül tiszteletreméltó, és nem a fellelkesültek kiábrándítása miatt mondtam azt többször is a vezetőknek, hogy ezt megismételni is nehéz lesz, nem hogy túlszárnyalni. Türelmesen végighallgattak, és azt mondták: „Nem baj Sanyi bácsi, akkor is veled szeretnénk dolgozni!” Mit lehet erre mondani? Alaposan feltérképeztem a lehetőségeket, többször is tárgyaltunk, úgy látom, hogy a fiatal vezérkar mindenre hajlandó, hogy a csapat tovább izmosodjon. Az egymással szemben megfogalmazott elvárásainkat többször pontosítottuk, közel állunk a megegyezéshez. Az sem titok, hogy a veszprémiek nem csak egy évben gondolkodnak a személyemet illetően.

– Közel a megegyezés, de mi hiányzik a végső megaállapodáshoz, a szerződés aláírásához?

– Egy veszprémi terepszemle, és egy toll, amivel a vezetők, és én is aláírhatom a szerződést!

– A nagy szegedi sikerek óta még nem járt a csongrádi megyeszékhelyen ellenfélként. A következő szezonban erre is sor kerül. Gondolt már rá? Ha igen, milyen érzésekkel várja, hogy újra belépjen az Újszegedi Sportcsarnokba, a legendás sikerek színhelyére?

– A viharos sikerek, és a Szegeden nem mindig jó szemmel nézett távozásom már a múlté. Az ottani csodálatos sikerek közös munka eredményei. Életem legszebb éveit töltöttem a városban, a gyermekeim ott nőttek fel, ott szereztek diplomát. Örökre szegedi maradok, ellenfélként is szívesen megyek oda, nagy kihívás lesz! Pláne úgy, hogy „kellemetlen” híreket hallottam, miszerint Mészáros Péter ül majd a csapat kispadján a következő szezonban. Ez a „legrosszabb” hír számomra, mert a válogatottban emberként és játékosként is rendkívül sokra értékeltem, nagyra tartottam őt, a mai napig is remek a kapcsolatunk, és sokkal nyugodtabb lennék, ha a meccseken mellettem ülne a kispadon.