A Berettyó nyerte a ragadót

A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy azt várni lehetett. Igyekeztek a csapatok egymásra erőltetni akaratukat. Nem nagyon lehetet tudni, hogy ki fogja szerezni az első gólt, mert mindkét csapatnak voltak lehetőségei a gólszerzésre, de mindig valaki útba volt a labdának. Nagy volt az iram, bár ez nem annyira meglepő, hiszen a mieink mindig igyekeznek a legtöbbet kihozni magukból. Ami talán egy picit rontott a játék élvezetén, hogy a játékvezetők többet szerepeltek a kelleténél és olykor a közönségünk a haját tépte egy-két ítéleten. Majd Vas ziccerét hárította Tihanyi és az ellentámadásból gólt kaptunk. Nem estünk kétségbe, kis idő elteltével egy nagyon szép támadás végén Tatai egyenlítet. Egyenlő erők küzdöttek a parketten. A félidő végén az ellenfél szögletrúgását elcsíptük és kontra helyet egyből el is adtuk a labdát, amit ellenfelünk ki is használt. Így egy gólos hátrányba mehettünk pihenőre.

Mi kezdtük jobban a második félidőt, azonban a ziccert mellé rúgtuk. Mentek becsülettel a srácok, de az volt az ember érzése kívülről, hogy hiányzik a plusz a játékunkból. 8 perc telt el a második félidőből és még két góllal terhelt meg minket a Mezei-Vill csapata. Ezután időt kért edzőnk, ami jót is tett a játékosokkal, mert gyakorlatilag oda szorította ellenfelét a kapujához és pillanatok alatt lőttünk is kettőt. Visszajöttünk a mérkőzésbe, csakhogy a játék vége felé egy védekezési hiba megpecsételte sorsunkat. 5:3-nál még próbálkoztunk az emberelőnyös játékkal, ennek ellenére megint mi kaptunk gólt. Így ellenfelünk revansot tudott venni a két alapszakaszi vereségükre. Ezen az estén a Mezei csapata volt jobb nálunk. A játékvezetőkről inkább nem írunk, mert felesleges. Viszont szerintünk ők voltak a mérkőzés gyenge pontjai. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy nem ő miattuk kaptunk ki.