Lecsúsztunk a dobogóról
A vasárnapi találkozó gyakorlatilag már az első félidőben eldőlt, a gyenge védekezés miatt sok volt a kapott gól, és hiányzott a megfelelő összpontosítás. A magyarok ötödik alkalommal végeztek a negyedik helyen (1936, 1980, 1988, 2004, 2012) nyári játékokon, ennél jobb helyezésük pedig nem volt.
A két együttes a csoportmérkőzések során már találkozott, akkor a horvátok simán, 26-19-re diadalmaskodtak. A bronzmeccsen nem játszhatott Császár Gábor, aki a svédek elleni elődöntőn bokasérülést szenvedett. Ő a cserepadon, melegítőben szurkolta végig az összecsapást.
Az első nyolc percben felváltva estek a gólok, majd 4-4-nél Nagyot kiállították, és ahogy visszajött, Vadkertit küldték ki. Aztán Nagy megint kiült, a hatperces emberhátrányt 2-3-mal zárta a válogatott. Ahogy a horvátok Veszprémben légióskodó kapusa, Alilovic belelendült, 11-8-ra elhúzott csapata. Mocsai kapitány cserékkel próbált frissíteni, és 11-10-nél már az 1996-ban és 2004-ben aranyérmes horvátok kértek időt. Ez jót tett nekik, a 25. percben, 11-15-nél már Mocsai kapitány próbálta rendezni a sorokat. A szünetig azonban tovább nőtt a különbség.
MTI Fotó: Kovács Tamás
A második félidőben 3-1-es rohammal kezdett az ellenfél, és minden addiginál nagyobb távolság alakult ki a két gárda között. A horvátok még kettős emberhátrányban is betaláltak, ám 23-16-tól kezdve elkényelmesedtek, sorozatban három gólt kaptak, így kapitányuk időt kért a 41. percben. Cupic hatperces gólcsendet tört meg, ettől valamelyest magához tért együttese.
A 48. percben Mocsait kiállították, 27-21-re módosult az állás, innen már nem volt visszaút. A hajrában szinte semmi sem sikerült, sok volt a labdavesztés, a rutinos horvátok pedig ezt kihasználták. Az 54. percben, 31-22-es hátrányban Mocsai már azért kényszerült időt kérni, mert tartani kellett a kétszámjegyű vereségtől. Ez a csúfság nem következett be, és végül - akárcsak a csoportkörben - hétgólos kudarc lett a vége.
Mérkőzéstükör
Mocsai Lajos: "A nemzetközi erőviszonyokat és a realitásokat nézve a magyar kézilabdázás számára óriási siker a negyedik hely. A jobbik csapat kapta a bronzérmet, a horvátok már 3-4 éve együtt játszanak, sok szép eredményt értek el. Addig tudtuk tartani őket, amíg az első félidőben hat percen át nem voltunk emberhátrányban. Nem szoktam foglalkozni a játékvezetéssel, de ennek a horvát válogatottnak nem volt rá szüksége, hogy a kritikus szakaszokban támogatást kapjon a bíróktól. Császár sérülés miatt nem játszhatott, 4-5 hétre kidőlt, sajnos nem volt alternatívánk az irányítójátékban, és ez befolyásolta a támadójátékunkat. A védelem sem működött igazán, sok gólt kaptunk 9 méteren belülről, és volt közöttük több elkerülhető is. Gratulálok a csapatomnak, amely már azzal emberfeletti teljesítményt nyújtott, hogy továbbjutott a halálcsoportból, és a negyeddöntőben legyőzte a pekingi ezüstérmes Izlandot. Persze fáj, hogy az utolsó két mérkőzésünkön kikaptunk, de biztos begyógyítja majd a sebeket ez a negyedik hely. Talán a svédek elleni elődöntőben több esélyünk volt a győzelemre, mint most a bronzmeccsen."
Iváncsik Gergő: "Nem túl jó érzés vereséggel búcsúzni. Ez a meccs ilyen is, olyan is volt: mindenki kisebb-nagyobb sikerrel próbálta mozgósítani az utolsó energiákat, voltak jó periódusai a mérkőzésnek, de most ennyi jött ki belőlünk."
Császár Gábor: "Nem volt könnyű a pálya széléről nézni ezt a találkozót. A lábam már jobban van, mint tegnap, most már kicsit tapogatom a talajt, de néhány hétig pihentetnem kell. Sajnálom, hogy a lehetőségeinket nem tudtuk kihasználni, a svédek elleni találkozóval ellentétben ma nem volt benne a játékunkban az, hogy esetleg hozzunk egy bravúrt. Azt nagyon sajnálom, hogy az elődöntőt nem tudtuk +behúzni+. Szerencsétlenül alakult számunkra a torna vége, de ha az elején megkérdezték volna tőlünk, hogy aláírjuk-e a négy közé kerülést, akkor egyértelműen azt mondjuk, hogy igen."
Nagy László: "Nehéz most bármit is mondani... Az izlandi meccs mindenkiből sokat kivett, jobb lett volna egy kicsit frissebben odaállni a svédek ellen és ma is. Az elődöntős vereség nagyon fáj, de természetesen nem lehetünk elégedetlenek azzal, hogy bekerültünk a legjobb négy csapat közé."
Harsányi Gergely: "Amilyen gyorsan csak lehet, próbáltunk felállni a svédek elleni vereség és csalódottság után, hiszen tudtuk, hogy még a bronzérem is a magyar férfi kézilabdázás legnagyobb eredménye lenne. Egy ideig jól játszottunk, sikerült gólokat elérnünk, aztán jött egy törés a játékunkban. A második félidőben egy kicsit kinyitottunk védekezésben, akkor tudtunk egy pár gólt faragni rajtuk, de aztán ők is váltottak, kiismertek bennünket, és a végjáték már sima volt."
Magyarország - Horvátország 26:33 (14:19)
Magyarország: Fazekas, Mikler (kapusok), Császár, Harsányi 7 (2), Ilyés, Iváncsik G. 2, Laluska, Lékai 2, Mocsai T., Nagy L. 6, Putics 5, Schuch, Vadkerti 1, Zubai 3.
Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.
Horvátország: Losert, Alilovic (kapusok), Balic, Bicanic, Buntic 1, Cupic 8 (1), Duvnjak 6, Gojun, Horvat, Kopljar 3, Lackovic 7, Strlek 5, Vori 2, Vukovic 1.
Szövetségi kapitány: Slavko Goluza.
Kiállítások: 8, ill. 6 perc.
Hétméteresek: 2/2, ill. 1/1.
Forrás: MKSZ
