Rendhagyó évértékelés

Bár a csapatsportokban egy szezon értékelését tavasszal szokás megtenni, de mivel a Veszprém Barabás KC két osztályt is végigküzdött 2009-ben, így volt mit értékelni Gyurka Jánosnak, a csapat mesterének.

- Az elmúlt egy év összességében egy sikertörténet a csapat életében. Kezdjük a legelején: milyen célokkal és határidőkkel vállaltad el a veszprémi női kézilabda irányítását?

- Amikor másfél évvel ezelőtt átvettem ezt a csapatot, egy valóságban is NB I/B-s csapatról beszélhettünk. Végül második helyen végeztünk a bajnokságban, egy fiatal játékosokból álló kerettel, akik kezdetben napi egy foglalkozással készültek a mérkőzésekre. Amikor arról tárgyaltunk, hogy mik legyenek a hosszú távú célok, akkor elhatároztuk, hogy amilyen gyorsan csak lehet, fel kell jutni az NB I-be, ami elég jó pontaránnyal sikerült is. Az egész szezonban már a jövőbe tekintve készültünk. Olyan sűrű alkalmakkal edzettünk, ahogy csak lehet, és mivel a csapat gerincét az egyetemisták adták, így délelőtti edzésekkel is gyarapítottuk az edzéslétszámot. Javítanunk kellett az edzettséget, a motorikus képességeket, és az NB I-es kézilabda tempójára kellett nevelnem a játékosokat. A lányok nagyon jó partnerek voltak ebben, és már tavaly is mérkőzésről mérkőzésre jobb teljesítményt tudtunk nyújtani. Új arculatot kaptak a lányok, egy új játékstílust kellett megtanulniuk, amiben rendkívül sok technikai és taktikai elem volt. A Győri ETO II csapata mögött jutottunk fel az első osztályba, mi voltunk az egyetlen csapat, aki meg tudta őket verni.

- A nyáron jelentős változásokon ment keresztül a csapat, hiszen teljes gőzzel az első osztályra kellett készülnötök. Mik voltak a nyári szünet és a felkészülés legfontosabb feladatai?

- Miután konkretizálódott, hogy mi a jövőkép, meg kellett erősíteni a csapatot. Próbáltunk tehetséges fiatal és rutinos játékosokat is igazolni a klubba, tudva azt, hogy meg kellett erősíteni az ifi csapatot is. Ezt úgy oldottuk meg, hogy az ifi korosztályú játékosoknak az NBI ifiben kellett játszaniuk, a felnőtt csapat játékosait és a friss játékosokat pedig próbáltuk az első perctől összeszokatni, és megismertetni velük azt az elképzelést és a játékstílust, amit elvárunk tőlük. A felkészülés már teljesen az NB I ritmusában zajlott, napi két edzéssel készültünk, az edzőtáborokban pedig napi három volt a penzum. Az új játékosoknak ez nagyobb megterhelést jelentett, a régi-új, NB I-es játékosoknak egy új munkamorál megszokása volt a feladat, ami jól is sikerült, és közben egy jó közösség alakult ki. Úgy kezdtük a munkát, hogy elvonultunk a Bakonyba három napra ismerkedni azzal a céllal, hogy minél közelebb kerüljenek egymáshoz a lányok. Itt meg tudtuk beszélni a céljainkat, a lányok be tudtak mutatkozni egymásnak, és ki tudtak alakítani közelebbi kapcsolatokat. Ezután rögtön Zánkán készültünk egy hetet, jó körülmények között, jó hangulatban, miközben nagyon sokat dolgoztak a lányok. Következtek a felkészülési mérkőzések, ahol jó eredményeket értünk el. Itt már kristályosodott, hogy ki az, aki fel tudja venni az NB I ritmusát, illetve kivel milyen munkát kell még ehhez elvégeztetnünk. Összességében jól sikerült a felkészülés, 16 mérkőzést játszottunk, mindenkinek megvolt a lehetősége bejátszani magát a csapatba.

- Nem volt irigylésre méltó a szezonkezdet, hiszen rendkívül nehéz sorsolást kaptatok, a legerősebb csapatokkal kellett először megmérkőznetek. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot?

- A sorsolásnál szembesültünk azzal, hogy rendkívül nehéz lesz a kezdésünk, rögtön az NB I élvonalbeli csapatait kaptuk meg. Az idegenbeli mérkőzéseken nagyarányú vereségeket szenvedtünk, nagyon sok olyan játékosunk volt, aki még nem játszott az NB I-ben, meg kellett szoknunk a légkört, a ritmust, a küzdőszellemet és a technikai hibák redukálását. Fontos volt, hogy a nagyarányú vereségeket fel tudjuk dolgozni, ne kudarcként éljük meg, hanem reális értékképet kapjunk, ezekből tanuljunk, és készüljünk a következő mérkőzésekre. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár hét új játékosunk volt, akiknek a bejátszása a csapatba, a játékkép kialakítása hosszú időbe tellett. Szem előtt kellett tartanunk a hosszú távú céljainkat, amihez ebben az évben meg kell vetnünk a lábunkat az NB I-ben.

- Nagyon készültetek az első sikerre, amit a Siófok ellen abszolváltatok. Mennyiben változott meg a csapat légköre a győzelem hatására?

- Egy nagyon erős Siófokot tudtunk legyőzni itthon, ezzel lendületbe került a csapat. A folytatásban a hazai mérkőzéseken jól szerepeltünk, idegenben viszont hullámzó volt a teljesítményünk. Volt olyan mérkőzés, ahol egy félidőn keresztül partnerek tudtunk lenni, de olyan is volt, hogy ez nem sikerült a számunkra. A célunk nem változott: fejlődjünk, erősödjünk a kézilabda mind a négy elemében. Ezért nem változtattunk a munkánkon sem, a hét elején feltöltöttük az akkumulátorainkat, a fizikális képességfejlesztésre helyeztük a hangsúlyt, mindig a következő mérkőzésre készültünk, emellett délelőttönkét heti két edzést az egyéni képességfejlesztésre áldoztunk, amire minden játékosnak nagy szüksége volt. Zavaró volt, hogy nem tudtunk idegenben pontot szerezni, viszont idehaza fokozatosan erősödő formát tudtunk mutatni. A Hódmezővásárhely elleni meccs megnyerése nagy sikert jelentett, hiszen egy kétesélyes mérkőzésről volt szó, egy nagyon jó játékerőt képviselő csapatot tudtunk legyőzni.

- A decemberi néhány hét szünet alatt sem pihentetek, mik voltak a tapasztalataid?

- Volt időnk felkészülni decemberben, de betegségek és sérülések hátráltatták a munkánkat. Ábrahám Szilvinek egy kiújuló nyaki gerincsérvét meg kellett operálni, Veszeli Juditot pedig egy derékproblémája hátráltatta a felkészülésben, ők nem tudtak 100 százalékos munkát végezni. Kisebb megfázások, vírusos fertőzések is előfordultak, de ennek ellenére a csapat meg tudta mutatni a tartását. Öt felkészülési mérkőzést játszottunk, a Siófokot le tudtuk győzni idegenben úgy, hogy a csapat gerincét alkotót játékosok hiányoztak, de küzdeni tudásban és a játékban nem maradtunk alul egy komplett Siófokkal szemben.

- A sok munkának az újév elején beérett a gyümölcse, hiszen megszereztétek az első idegenbeli győzelmet is. Ezzel a mérkőzéssel együtt hogyan értékeled az őszi teljesítményt?

- Az őszi szezon utolsó mérkőzésén, Fehérváron tudtunk nyerni, amiben nagy szerepe volt az időközben visszatért Veszeli Juditnak is, aki a csapat egyik vezére. Már Siófokon egészen más arcát tudta mutatni a csapat, és Fehérváron is jól játszottunk. Az egész őszi szezonra visszatekintve a Békéscsaba elleni vereség volt nagyon fájó, azt a mérkőzést megnyerhettük volna, de úgy gondolom, hogy nem szabad túl éhesnek lennünk, reálisnak kell maradnunk. A tíz pont megszerzése papírformának mondható, nyerhető mérkőzéseket nyertünk meg, nem mentünk el a lehetőségeink mellett, ami rendkívül fontos. Ennek a teljesítménynek örülni kell, volt olyan, ahol erőn felül teljesítettünk, de úgy gondolom, hogy 50 százalékkal még mindenképpen meg lehet javítani a csapat játékát.

A tavaszi célkitűzésekről a csapat hivatalos honlapján beszél Gyurka János.