Két éremmel tértek haza

Ulbert Zsófia

Június 21-én került megrendezésre ebben az évben a Bringabanda által szervezett esemény Vértesbogláron, mely idén teljesen új nyomvonalon haladt.

Lehoczky Szilveszter: „Barátaim és csapattársaim beszámolói alapján nagyon készültem a versenyre, mely a bringások körében nagy népszerűségnek örvend - családias hangulata miatt. Kicsit késői indulás miatt éppen pont beestem a nevezésre, majd gyors bringaösszerakás és átöltözés után kiderült, hogy egy órával előbb lesz a rajt, mint emlékeztem, így sajnos nem tudtam bemelegíteni. A rajtnál a szervezők úgy döntöttek, hogy a magas nevező-létszám miatt mégsem egyszerre indítják a távokat, így nekünk 15 percet még hagytak, ami annyira elég volt, hogy kicsit felpörgessem a lábaim. A rajtnál sikerült a második sorból indulnom, aminek köszönhetően az 6-8 fős élbollyal sikerült maradnom egész sokáig. Az első emelkedőn elég gyengének éreztem magam, ami valószínűleg a bemelegítés hiányának volt köszönhető, de aztán az első technikás lefelén kicsit sikerült összekapnom magam, és gyorsan visszaelőztem azt a pár embert akik elhaladtak mellettem. Az utolsó emelkedőre érve felértem két olyan versenyzőre, akiknek az eddigi versenyeken a keréknyomát sem szoktam látni, ami jó kis adrenalin löketet adott, gyorsan be is nyomtam egy energiazselét, majd a csúcsról lefelé sikerült megfordítanom az állást. Sajnos valaki leszedte az irányjelző szalagokat, így jó 10 percet bolyongtunk az erdőben, aminek az lett a vége, hogy 8-10 fő felért ránk, szerencsénkre egy helyi srác is volt, aki rögtön irányba terelt minket. Kicsit mérgesen vágtam neki a hátralévő 3-4 kilométernek, de amikor megláttam, hogy újra vannak pályajelölő szalagok, rendet tettem fejben, és brutál tempót diktáltunk a srácokkal. Kis taktikázást is bevetettem, az ellenfelem mögé álltam, szélárnyékban tartottam magam az utolsó 500 méterig, amikor keményen eldurrantottam a maradék rakétáim. Eddig nem volt részem sprint-befutóban, de sikerült elég keményen leadnom minden tartalékot és 17 másodperccel előbb sikerült beérnem. A célban nagyon boldog voltam, hogy most, idén először semmi nem szólt közbe és csak a hajtással kellett foglalkoznom. A rajtterületen Ulbert apuka boldogan közölte, hogy Zsófi elsőként ért célba, így együtt ünnepelhettünk! Köszönjük a rendezőknek a remek hangulatú rendezvényt, a kiváló, változatos nyomvonalat és az égieknek a jó időt!”